2014. november 9., vasárnap

A negyedik élő adás, 2014. november 9.

A szokásos Istenes Bence intro már annyira kezd szánalom kategóriába átmenni, hogy tulajdonképpen szeretném, ha az RTL bemutatná azokat a jól megfizetett kreatív stábtagokat, akik a felelősek ezekért a viccesnek nem vicces, macsósnak nem macsós bejátszásokért. Megkockáztatom, hogy Magyarországon több ezren le tudnának tenni valami izgalmasabb dolgot az asztalra. Na mindegy, csináljunk egy kultuszt Istenesnek, legalább megutáljuk véglegesen.

Spoiler!!! Fotó: rtlklub.hu

Fotó: rtlklub.hu
A bulizás jegyében telt ez a műsor, több-kevesebb sikerrel. Tóth Andi volt az első, aki megkapta a lehetőséget, hogy a továbbjutásért harcolhasson. Rövid videójában megismerhettük az egyszeri lány történetét, aki eljött a kis faluból a nagyvárosba. Egy elég vagány En Vogue klasszikust tolt, a Free Your Mind-ot, amit azért valljuk be, nem könnyű azzal a fekás lendülettel és erővel előadni, mint az eredeti, de ha van valaki ebben a mezőnybe, aki ebbe belevághat, az Andi. Nem is lett rossz a buli, az eddigi gyászos műsorkezdések után most Andinak sikerült úgy elindítani egy műsort, hogy az ember nem kezdi el szorongatni a távirányítót, hogy tényleg nem adnak-e valami izgalmasabb műsort valamelyik csatornán. Volt néhány üresjárat a dalban, de azért le a kalappal, szépen elordibálta a dalt.

Fotó: rtlklub.hu
Szabó Ricsi borzalmasan kiszámítható Orbit-reklámra emlékeztető videója után (amibe szakít a szalonnával) hallhattunk egy lendületesebb, populárisabb dalt, ami kétségtelenül szakított eddigi stílusával. Nem is szerettem volna hallani megint egy érzelmes, megható, szívszorító dalt, de a dal után azért mégis az az ember érzése, hogy Szabó Ricsinek csak az való. Bizonyára összedobhatna egy feldolgozásalbumot a világ legnyálasabb dalaival, biztos rengetegen el is megvennék, és szó se róla, remekül elénekli ezeket, de köszi szépen, nekem ennyi elég volt Ricsiből.

Fotó: rtlklub.hu
A Spoon érdekes és vad kísérletezésbe vágott a Thrift Shoppal, azt mondom, hogy ez tényleg valami. Besegített ebbe az első élő adásban kidobott zenekar, a Pálinka Republic trombitása. Már majdnem átlépte a Spoon a küszöböt nálam ebben az adásban, és majdnem sikerült elhitetni velem, hogy hús-vér fiatal fiúk, férfiak, akik ugyanúgy pukiznak, mint más, talán még az orrukat is túrják, de maradt azért még mindig inkább ezt a jófiús imázs maradt a domináns. De ez volt eddig a legjobb próbálkozásuk, ennél csak durvábbak legyenek! Nyugi fiúk, a csajok odavannak a rosszfiúkért, sőőőőt! Egy rakás új rajongót fogtok szerezni, ha végre valaki nyom egy csípőkörzést, vagy nem is tudom, oldjátok meg ti!

Fotó: rtlklub.hu
Benji George Michael Faith-jével érkezett, amit ennyire sótlanul nehéz lenne szerintem előadni, pedig van ebben a dalban egy rakás férfiasság, lazaság, flegmaság, de ez most "csak" egy énekileg jól előadott dal volt, és nem több. Bármennyire is elismerem Benji hangját, technikáját, angol kiejtését, az egyik legszárazabb embernek tartom a mezőnyben. Ez a kis tánc sem segített sokat a produkción. Igazából azt kell, hogy mondjam, ez a dal most olyan volt, ami a selejtező körben, a válogatón elment volna, de ezzel a negyedik döntőben indulni baromira kevés volt.

Fotó: rtlklub.hu
Jakab-Péter Izabella irányában eléggé elfogult vagyok, és sokszor csak a szívem juttatta tovább magamban, de azt hiszem, hogy eddigi legjobb produkcióját láthattuk. Hibából is most volt a legkevesebb, illett is hozzá, minden körítés adott volt ahhoz, hogy Bella legjobb dalát hallhassuk. Sajnos azt nem mondhatom, hogy a mezőny legjobbja, de nagyon szívesen elnézegetem és hallgatom őt. Ellie Goulding Fire dalát a legjobb egyszerűséggel, mégis kicsit dívásan hozta, simán megérdemelte ma a továbbjutást.



Fotó: rtlklub.hu
A Shudras most kicsit szerintem kiszámíthatóan kommersz dalt választott áthangszerelésre. Várható volt, hogy valamilyen fiúzenekar terítékre kerül paródiaként, és ezt most végül a Backstreet Boys Everybody-jával el is lőtték. Nem lett rossz, ám ezúttal kevesebb pikantériát hallottam benne, mint eddig. Az elején volt egy kis zenei kalandozás, aztán lett belőle egy kis rockos, átlagos feldolgozás, ami egy kicsit elveszítette íz ízét a végére. Kár, mert pont ezelőtt a dal előtt mutatták be a videójukban, hogy mennyi előkészület kell egy ilyen dalhoz, de pont most mutattak valami olyat, amiben ez nem jött le. Szépen előadták, amit begyakoroltak, de ez most sótlanabb lett saját magukhoz képest. Kár!

Fotó: rtlklub.hu
Andelic Jonathán a középkorúak/idősebbek korosztályát célozta meg a Szólj rám, ha hangosan énekelekkel, ami nekem most nem jött be, pláne ebben a Justin Timberlake jelmezben. A Dáridóban elment volna ez partidalnak, de most valami populárisabbat vártam volna. Szeretem ezt a srácot, de ma valami vagányabbat vártam tőle. De mindegy, valószínűleg jópár szavazatot behúzott a fenti korosztálytól, akiknek kiderült, hogy a művész úr is ember, aki ugyanazokra a dalokra mulat, mint ők.

Fotó: rtlklub.hu
Nagy Ricsi egy swinges Gangnam Style feldolgozással jött, kezd is rendesen elegem lenni ebből a srácból. Van benne erő, énekelni is tud, az elszántsága is elismerésre méltó, de mégis van benne valami visszataszító hidegség, arc, vagy nem is tudom. Szép lassan egy párbaj is dukálna neki, hogy kicsit észbe kapjon. Nem bírom ezt a srácot.

Fotó: rtlklub.hu
Horányi Juli is egy divás dallal érkezett, ami szokásos profizmussal adott elő a mi kis Annie Lennoxunk. Elismerés a sminkeseknek, akik ilyen széppé varázsolták Julit. A populáris kirándulást szerettem volna Julitól, gondolom ez most elvileg ilyen volt, de valahogy olyan tingli-tangli volt ez a dal. Igenis be kell válllani egy Britneyt, Beyoncét, Rihannát, mert popról szól az X-Faktor. Arról nem is beszélné, hogy csúnyán odavágná a megnevezett művészeket, mert biztos vagyok benne, hogy simán hozná őket. Ha pedig valami ici-pici művésziséget is belevinne, akkor biztosan telitalálat lenne nálam. Így "csak" jó volt.

Fotó: rtlklub.hu
Borbély Ricsi kezdeti nagyképűségének maradványait láthattuk a dalválasztásban, mert azért Tom Jones (bocs, Prince rajongók, de ez most azért Tommy változata volt) nyomdokain járni csak egy bizonyos egoval lehet, de tudjuk, hogy Ricsiben ez megvan, még akkor is,. ha most erre ráhúzta néha azt az álszerénységet, amit felvett az arcára a sok kritika után. Ricsi mellett szóljon, hogy végre nem rikácsolást hallhattunk, hamis hangból is kevesebb volt, mint szokott, de basszus, pont ezek miatt valahogy a varázsa is elszállt a dolognak.

Volt aztán sztárvendég, közös dal, de kíváncsian vártam a szavazás eredményét. Jómagam Benjinek adtam volna egy pofont a párbajjal Szabó Ricsivel, de inkább a másik Ricsivel vívhatott meg Borbély.

A párbajon aztán a két Ricsi közül tőlem aztán bármelyik kieshetett volna, egyiket sem bántam volna már a műsornak ebben a szakaszában. Mindkettő előadó nagyon röghöz kötött, képtelen kilépni saját korlátai közül. Mindig ugyanaz a stílus, ugyanazok a manírok, minden dalt ugyanúgy adnak elő. Nem rossz egyikük hangja sem, de amit eddig hallottam belőlük, az nekem elég is volt, úgy érzem, hogy újat egyikőjük sem fog tudni lerakni az asztalra. Szabó Ricsi is hozta a szokásosat, Borbély Ricsin pedig lehetett érezni, hogy tényleg mindent feltett egy lapra. Ugyan néha már a hangerőt húztam lejjebb, hogy ezt az artikulálatlan ordibálást tompítsam, de kétség kívül látszott rajta, hogy az életéért küzdött, és ez ki is fizetődött, mivel ő maradhatott bent 3:1 arányú szavazással. Nem baj, majd kiesik Borbély Ricsi legközelebb és akkor még jobban letisztulhat a mezőny.

Jóval szórakoztatóbb volt a műsor, mint az előző egy-két adás, reméljük, hogy folytatódik ez az emelkedő tendencia, de ahhoz még ki kell tenni néhány rémisztően unalmas és idegesítő alakot...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése